[OFF]Egy grafikus élete Téma: Counter Strike

Habár a CS-hez nem tartozik, de az [OFF] jelzésből erre rá is lehet jönni. Most elmesélem egy művész hosszú és nehéz életét nektek.

Hogyan jutottam el a legjobb szintig.

Az oldalon már elég sokan ismernek, mint hírező, mint Mr. CSHU vagy akár, mint aki nem rég beszólt nektek a fórumon. Aki tudja, hogy ki vagyok, az vagy szeret, de inkább utál, engem valahogy sosem érintett meg. Viszont észrevehettétek, hogy egy elég komoly projectbe kezdtem nem régiben. Rajztutorialokat kezdtem el készíteni, ugyanis tudom, hogy mindenkit érdekel minimálisan a grafika, csak nem tudja, hogy kezdje el, mert nincs tehetsége hozzá. A projectem célja, hogy segítsek az első nehézségeken a lehető legtöbb műfajt lefedve.

A tutorialok célja nem csak a közösség haragjának szítása, és a Mr. CSHUhoz vezető látogatottság növelés volt, hanem, hogy mások is elérjenek olyan sikereket, mint én. Napiszarnál, hét képénél és számos profilképnél látható az egyik remekművem. Most viszont, nem a rajztutorial lesz a főtéma, hanem én. Elmesélem nektek, hogyan lettem egy átlagos narancssárgahajú öreg néniből egy fiatal, tehetséges művész.
Az egész még nyugdíjas koromban kezdődött, mint Benjamin Buttonnál is, de én inkább csak így tartottam viccesnek a kezdést. Már akkor is nagyon szerettem iskolába járni, hiszen nincs annál jobb hely, hogy a kreativitás szintedből a maximumot hozza ki. Ki kell találnod, hogyan tölts el 45 perceket anélkül, hogy bármi tudás is a fejedbe jusson. Ilyenkor szokta a szorgalmas diák elővenni a füzetét, és telerajzolni.

Ekkor realizáltam, hogy zseniálisan eltöltök 45 percet a rajzolással, csak a gond, hogy semmire nem hasonlít. Több ezer könyvet olvastam el, több száz művésszel beszélgettem, de semmi nem segített. Úgy gondoltam a saját módszeremet fogom kitalálni. Elkezdtem gyakorolni, másolgatni, és rájöttem a titokra. Ezt a tudást fejlesztettem tökéletesre, aminek leírását az albumomban meg is találjátok.

A rajzaim hihetetlen sok dicséretet kaptak, kiállításokra jártam hetente, és rengeteg aukción voltam, ahol több száz ezret szereztem egy barlangrajzos képpel. Viszont miközben éltem a festők tökéletesen szomorú, nyomorúságos és csóró életét, mivel még 1 egészséges utcai lányra se tudtam költeni. Ekkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha iskolát nyitnék a hozzám hasonló tehetséges, de kifejletlen tudású fiataloknak, hogy átéljék azt, amit én. Ehhez persze kell a promó, amit most láthattok is az oldal berkein belül.
Köszönöm, hogy elolvastátok, és remélem megmaradtok kitartó diákjaimnak. Aki pedig még mindig tehetségtelen, azoknak üzenem, ne erőltessék.
Az iskola linkje